Monokomponensű homeopátiás gyógyszerek táblázata >>

„Az egyes gyógyszerek teljes betegség okozó hatását ismernünk kell, ami annyit jelent: mielőtt a legtöbb természetes betegségre megfelelő homeopátiás szert remélünk találni és kiválasztani, meg kell figyelnünk lehetőleg mindazon betegségjegyeket és állapotváltozásokat, melyeket az maga is a leginkább előidézni képes."
DR. SAMUEL HAHNEMANN
Organon der Heilkunst, § 111,
219. oldal, II. kiadás
Drezda 1819

Ml A HOMEOPÁTIA?

A homeopátia kifejezés a görög (homoion = hasonló, pathos = szenvedés) szóösszetételből származik, a XIX. századi Magyarországon ezért használták a hasonszenvi gyógymód kifejezést. Gyakorlati születési évének az 1796-os évet tekinthetjük, mert ebben az évben jelentette meg a híres német orvos-gyógyszerész, dr. Samuel Hahnemann sokéves intenzív kutatómunka eredményeként az új terápiás rendszer alapelveit összefoglaló közleményét, melynek lényege a betegek hasonlósági elv szerinti kezelése. SIMILIA SIMILIBUS CURENTUR (Hasonló a hasonló által gyógyíttatik), azaz a betegség olyan gyógyhatású anyag kis adagjával kezelendő, amely az egészséges egyéneknél a gyógyítandó betegséghez hasonló tüneteket
volt képes kiváltani.
DR. SAMUEL HAHNEMANN (A HOMEOPÁTIA ATYJÁNAK) ÉLETE RÖVIDEN
• Születési év, hely: 1755, Meissen, Szászország
• Orvosi és kémiai tanulmányok (Lipcse, Bécs, Erlangen)
• Gyógyszerészeti tanulmányok
• Fordítói tevékenység
• 1790: híres kínafakéreg kísérlete, a kísérletes orvostudomány megszületése
• 1796: a simile-elv első írásos megfogalmazása, a homeopátia születési éve
• 1810: Organon első kiadása
• 1835: Párizsba költözése
• Halálozási év, hely: 1843, Párizs, Franciaország

A HOMEOPÁTIA SIKERES MŰVELÉSÉNEK HÁROM ALAPPILLÉRE

I. Az egészséges egyéneken végzett gyógyszervizsgálat - gyógyszers
betegségkép
II. A hasonlósági szabály, a simile-elv következetes alkalmazása
III. A sajátos gyógyszer-előállítás (potencírozás) és adagolás

I. A HOMEOPÁTIÁS GYÓGYSZERVIZSGÁLAT

Az egészséges egyéneken történő homeopátiás gyógyszervizsgálat az alapja a különböző gyógyanyagok terápiás alkalmazhatóságának. Hahnemann kínafakéreggel folytatott önkísérletek révén, majd később rokonai, tanítványai segítségével folytatott gyógyszervizsgálatok alapján jutott értékes tapasztalatokhoz.
A vizsgált anyagok hatásait - a fellépő tüneteket - pontosan leírta, így jutott el a homeoterápia első alapelvéhez, az egészséges egyéneken végzett gyógyszervizsgálatokhoz. Ma ez úgy bonyolódik, hogy egészséges személyek (az ún. gyógyszervizsgálók) meghatározott időintervallumon keresztül kapnak számukra és a vizsgálatot irányító orvos számára is ismeretlen homeopátiás gyógyszert, majd ezt követően a fellépő állapotváltozások, tünetek (az ún. gyógyszervizsgálati tünetek) megfigyelése történik, míg a betegek másik csoportja üres gyógyszert (placebót) kap. Az eredmények összesítése után a gyógyszer- vizsgálatban nyert tünetek összességét gyógyszerképnek nevezzük. A gyógyszerkép részét képezik a gyógyszervizsgálati eredményeken túl a vizsgált anyag farmakológiai és toxikológiai eredményei, valamint a betegek révén közvetlenül szerzett terápiás tapasztalatok is. A gyógyszerkép valójában egy adott homeopatikum hatásspektrumának teljes ismeretanyagát reprezentálja. Egyszerű példaként a vöröshagyma (Allium cepa) gyógyszerképe említhető. A hagyma szeletelése közben rövid idő elteltével intenzív szem- és orrváladékozás kezdődik, amely égető fájdalommal és nagy mennyiségű, víztiszta szekrétum termelődésével jár együtt. Ezek a tünetek rohamosan javulnak a szabad levegőn. Az ilyen tünetektől szenvedő beteg a hasonlósági szabály értelmében potenciált formában kapott Allium cepá-tól fog gyógyulni, függetlenül attól, hogy ezen tünetek okozója a vöröshagyma volt vagy sem. Az említett példa természetesen meglehetősen leegyszerűsítő, más gyógyszereknél ennél lényegesen összetettebb tünettanról van szó. Napjainkra a homeopátia gyógyszerkincse óriási, a használatos gyógyszerek száma messze az ezres szám fölött található.

II. HASONLÓSÁGI SZABÁLY - SIMILE-ELV

A hasonlósági szabály értelmében a homeopátiában olyan gyógyszerekel alkalmaznak, melyek egészséges embereknél a betegséghez hasonló tüneteket képesek kiváltani és speciális (pötencírozott) formában a hasonló tünetektől szenvedő betegeknél gyógyulást eredményeznék. A hasonlóság felismerésének feltétele egyrészről a gyógyszer teljes hatásának - a gyógyszerképnek - az ismerete, másrészről a betegség tüneteinek - a betegségképnek - a megismerése homeopata orvos által. A panaszok számbavétele, a betegségkép megismerése nem más, mint a homeopátiás anamnézis, amely a beteg és az orvos közötti irányított információcsere eredménye. Ez felöleli a panaszok teljességét, azok lehetséges okait és azok befolyásolhatóságait (= modalitásait) is.
Egyszerű példa a fentiek illusztrálására, pl. fejfájás esetén lényeges ismeretek:
Hol fáj? (A fájdalom lokalizációja)
Mikor fáj? (Időmodalitás)
Hová sugároz ki a fájdalom?
Mióta áll fenn az állapot?
Miáltal javul vagy rosszabbodik a beteg állapota?
A fentiekből is kitűnhet, hogy a homeopátia individuális (azaz egyénre szabott) orvostudomány.
Mi alapján történik a homeopátiás szerválasztás?
- a gyógyszer- és betegségkép minél nagyobb hasonlósága szerint, ami
- elvezet bennünket a Simile-hez, a hasonló gyógyszerhez.
- minél nagyobb a betegségkép és a gyógyszerkép hasonlósága, annál biztosabb a gyógyulás eredményessége (feltéve, ha a gyógyulás útjában álló akadályokat, pl. az antidotálást is sikerült elhárítani).
Ha a beteg víztiszta folyós náthától égető fájdalomérzet mellett szenved, és a friss levegőn azonnali javulás következik be, akkor az Allium cepa (vöröshagyma) rendelkezik a leghasonlóbb gyógyszerképpel - azaz ez a szer a Simile.

III. A HOMEOPÁTIÁS GYÓGYSZERELŐÁLLÍTÁS (POTENCÍROZÁS)

A GYÓGYSZERKÉSZÍTÉS ALAPANYAGAI
• Ásványvilág (a gyógyszerek mintegy 20%-a ásványi eredetű) Pl. kovasav (Acidum silicicum), vas (Ferrum metallicum), arany (Aurum metallicum) stb.
• Növényvilág (a gyógyszerek kb. 70%-a növényi eredetű) Pl. hegyi árnika (Arnica montana), körömvirág (Calendula officinalis), sisakvirág (Aconitum napellus) stb.
• Állatvilág (a gyógyszerek kb. 5%-a állati eredetű) Pl. tintahal festékanyaga (Sepia officinalis), méh (Apis mellifica), kígyó- és pókmérgek stb.

A homeoterápiában alkalmazott alapanyagok gyakran mérgezőek, ennélfogva erős hatással bírnak. A kiindulási anyagokat addig hígítják, szakaszosan addig dörzsölik el (ásványi elemek, fémek esetében), vagy addig rázzák össze (folyékony alapanyagoknál), míg a betegségokozó hatás át nem fordul gyógyító erővé. Ezt a hígítási eljárást, amelynek sajátossága a szakaszos hígítás és ütverázás, nevezik potencírozásnak, illetve dinamizálásnak. A gyártási eljárás során a Német Homeopátiás Gyógyszerkönyv (HAB, Homöopathisches Arzneibuch) irányelveit, előiratait követik. A potencírozás történhet ún. többüveges- eljárással (minden egyes hígítási lépéshez új edényt használnak) vagy ún. együveges-módszerrel (a gyógyszer-előállítás ugyanabban az üvegben történik).
POTENCIÁK
• D (decimalis)-potencia: 1:10 arányú hígítás, 10x összerázás.
• C (centesimalis)-potencia: 1:100 arányú hígítás, 10x összerázás.
• LM-potencia: C3-as trituráció, majd 1:50000 arányú hígítás, hígítási fokonként 100x összerázás. LM I, II, III, ...XXX.
• Q-potencia (Organon 6. kiadása alapján): 1:50000 arányú hígítás friss présléből kiindulva, hígítási fokonként 100x összerázás.
• K-potencia: Korsakoff-potencia, 1:100 arányú hígítás együveges-módszerrel.
• FC-potencia: Folyadékáramlás segítségével előállított, 1:100-as léptékű potencia.
Az ún. LM-, Q-, K-potenciákat és általában a homeopátiás magas potenciákat (lásd később) mindenképpen orvosi kontroll mellett ajánlatos alkalmazni!
A DHU-monokomponensű gyógyszerkészítmények D- és C-potenciaformákban érhetők el a gyógyszertárakban.
A gyógyszerek üvegein a kiindulási anyag latin nevét (pl. Anica montana, Lachesis mutus stb.), mellette a potencírozás módját (pl. D- vagy C-potencia) és a hígítási fokot (pl. 6, 12, 30) tüntetik fel.
Potencírozási és hígítási példa:
Kiindulási anyag: őstinktúra vagy ősdörzsölmény.
-> 1 rész ősanyag + 9 rész alkohol (etanol) vagy tejcukor (laktóz)
-»intenzív összerázás vagy eldörzsölés,
-* D1 potencia (1:10 arányú hígítás és 10x ütverázás1 történt)
-* 1 rész D1 + 9 rész alkohol (etanol) vagy tejcukor'(faktóz)
-* intenzív összerázás vagy eldörzsölés
-»D2 pontencia .... stb.

GYÓGYSZERFORMÁK

Folyékony gyógyszerformák:
• őstinktúra (0)
• dilutio (alkoholos oldat)
• orrcsepp, szemcsepp
• ampulla, injekciós oldat
Szilárd gyógyszerformák:
• ősdörzsölmény (dörzslemény)
• trituratio (tejcukros dörzsölmény)
• tabletta (préselt trituráció)
• globuli (szacharóz golyócskák)
• végbélkúp, kenőcs
Magyarországon jelenleg a gyógyszertárakban a DHU-monokomponensü gyógyszerkészítmények globuli (golyócska) formában, vénymentesen érhetők el. Különösen gyermekek számára ajánlottak a golyócskák, mivel alkoholt nem tartalmaznak és egyszerűen adagolhatok, laktóz-intolerancia vagy coeliakia esetén is alkalmazhatók. A komplex készítmények között találunk orrcsepp, szemcsepp, injekciós oldat, végbélkúp, kenőcs gyógyszerformákat is.

MONOKOMPONENSÜ ÉS KOMPLEX GYÓGYSZEREK

A gyógyszerek egyik nagy csoportja az ún. monokomponensű gyógyszer, amely egy kiindulási anyagból, pl. az Arnica montana hegyi árnikából, a Gelsemium sempervirens vadjázminból készülnek. A másik nagy gyógyszercsoport az ún. komplex gyógyszerek csoportja (kettő vagy több összetevőből jönnek létre). A monokomponensű gyógyszerek eredményes alkalmazásának feltétele a homeopátiás gyógyszertan kellő ismerete, ezért főleg homeopata orvos segítségével alkalmazhatók sikeresen. Kivételt képeznek ez alól azok az egyedi szerek, melyeket meghatározott betegségformák kezelésére, azaz bevált indikációk alapján használnak. A monokomponensű szereknél a hasonlósági szabály szem előtt tartása elengedhetetlen.
A homeopátiás kombinációs gyógyszereket nagy terápiás tapasztalattal rendelkező orvosok állították össze. Ezáltal lehetővé válik - az akadémiai orvostudományhoz hasonlóan - egy betegségcentrikus (indikatív) alkalmazás. A panaszok széles spektrumának lefedésével megkönnyítik a szerválasztást és ehhez nem igényelnek részletes anamnézist, azok a pontosan körülírható alkalmazási területek alapján egyszerűen alkalmazhatók.

A HOMEOTERÁPIA LEHETŐSÉGEI ÉS HATÁRAI

A homeopátia mindaddig sikerrel alkalmazható, míg a szervezet öngyógyító képessége teljes, mivel működésének alapelve alapján inger - vagy regulációs terápiának tekinthető. Ezek alapján érthető, hogy nemcsak az embergyógyászatban, hanem az állatgyógyászatban is sikeresen alkalmazható.
A homeopátiás gyógyszerek alkalmazásánál figyelembe kell venni a homeopátia határait. Semmiképpen sem szabad a rendelt korábbi gyógyszert a kezelőorvos megkérdezése nélkül homeopátiás szerrel helyettesíteni. Hasonlóképpen orvoshoz kell fordulni, ha a homeopatikum alkalmazása ellenére a panaszok továbbra is fennállnak. A hagyományos értelemben vett pontos diagnózis felállítása - az összes
rendelkezésre álló technikai segítség esetleges igénybevételével - természetes előfeltétele a homeopátiás kezelésnek is. Ez nem csupán a fennálló panaszok diagnosztikai tisztázását szolgálja, hanem annak megállapítását is: alkalmas-e a kóros állapot kezelésére a homeoterápia. Konstitucionális és funkcionális zavarok, az egész vegetatív idegrendszer területén fellépő rendezetlen állapotok, mindenféle neuralgia, valamennyi szövet gyulladásos és degeneratív folyamata eredményesen kezelhető homeopátiával. Fertőzéseknél esetenként külön-külön döntendő el, hogy a kemoterápiás vagy az antibiotikumos kezelésé-e az elsőbbség. Akut, de magában veszélytelen fertőzés kezdeti szakaszában - jó immunitás és megfelelő keringés esetén - nem mindig van szükség szigorú antibiotikus vagy kemoterápiás kezelésre. Különösen rezisztencia-jelenségek, intolerancia, allergia és hasonló tünetek tehetik az ilyen kezeléseket lehetetlenné. Ilyen esetekben nagy segítség a biológiai-homeopátiás módszerek alkalmazása. A meningitis, diphteria,
tuberculosis és a nemi betegségek gyógyítása kétségtelenül elsősorban a manapság használatos specifikus kezelési módszerek körébe tartozik. A különböző homeopátiás szerekkel korábban szerzett tapasztalatok e téren csak kiegészítő jelentőségűek.

A Langerhans-szigetek B-sejtjeinek kiterjedt atrófiája, a mellékpajzsmirigyek, a mellékvesék és gonádok elvesztése stb. csak kellően beállított szubsztitúciósterápiával egyenlíthető ki bizonyos ideig. Mivel a hormontermelő mirigyben nincs már működőképes szövet és az értékes parenchima helyébe csökkent értékű kötőszövet, lépett, a homeopátiás szerek sem idézhetnek elő regenerációt. Ám egyébiránt ép mirigyszövet csökkent működéssel járó kóros vegetatív szabályozása esetén homeopátiás kezeléssel jobb eredményeket érhetünk el, mint a szubsztitúcióval, mivel ez utóbbi a nehézkessé vált mirigyek „lustaságát" még jobban növelné. A homeopátiás szerek ilyen esetekben képesek a mirigyműködést serkenteni és normalizálni (vö. Pulsatilla, Aristolochia, Sepia, Cimicifuga, lodum stb.). A rosszindulatú daganatok homeopátiás befolyásolhatósága igen bizonytalan és a ma használatos módszerek mellett legfeljebb kiegészítő jelentőségű. Jobb híján még mindig törekednünk kell a korai műtétre, spontán gyógyulások
megfigyelése nem értékelhető ellenérvként.

Minden itt említett patológiás zavar eredményes homeopátiás kezelésének legfontosabb előfeltétele most és a jövőben is a homeopátiás gyógyszerek következetes alkalmazása a hasonlóság törvénye alapján:
Similia similibus curentur !

A REPETITÓRIUMRÓL

A homeoterápia eredményessége egyrészről a beteg számára a hasonlóság törvénye értelmében kiválasztott „simile" gyógyszertől, másrésztől a homeopátiás kezelésre alkalmas betegségállapotok kritikus megválasztásától függ. A megfelelő „simile" kiválasztásának előfeltétele a homeopátiás Matéria medica alapos ismerete, melyet az ismert régi és új gyógyszertanok alapján kell elsajátítanunk. Jelen „Homeopátiás Repetitórium" csupán a legfontosabb tudnivalókat kívánja tömörített formában emlékezetbe idézni a leggyakrabban használt Magyarországon jelenleg forgalomban levő DHU homeopátiás készítmények ismertetésén keresztül a betegségjegyeket, a vezető tüneteket, a modalitásokat, az organotropiát, a gyógyszerészeti adatokat, valamint a fontosabb indikációkat illetően.

Az adatok megválasztása és rendszerezése - mely keresztmetszeti képet nyújt a régi és új homeopátiás alapművek lényegi forrásanyagából - az utóbbi két évtized homeopátiájának gyógyszervizsgálati (HGYV), alapellátásbeli, klinikai és poliklinikai tapasztalataira támaszkodik, a lényegire szorítkozva. A hasonlóság mélyebb rétegeinek megismerése érdekében az organotrop vonatkozások tárgyalása mindig megelőzi a gyógyszertünetekét. Ezt követik a tünetjegyek, végezetül az esetleges modalitások és vezető tünetek következnek. A polichrest (széles indikációs területű) és konstitúciós szereket - a homeopátiában betöltött különösen nagy jelentőségük miatt - az erőteljes rövidítés ellenére is kellő terjedelemben tárgyaljuk, hogy kellő képet festhessünk személyiségre ható jellegükről.

A megadott indikációk csak utalásként értendők az egyes szerek bizonyos fő irányvonalait illetően. Csak akkor találók, ha betegségtüneteik minél messzemenőbb hasonlóságot mutatnak az adott gyógyszer (GY) tünetjegyeivel.

A sztereotip kérdés: „Milyen homeopátiás szer adható trigeminus neuralgiában, obstipatióban, ischiasban stb.?" teljesen tévútra terelő. Sokkal inkább így kérdezzünk:
1. Mely konstitúciós típust támadott meg a trigeminus neuralgiá stb.?
2. Milyen jellegű és lokalizációjú a fájdalom?
3. Melyek a modalitásai, vagyis mely hatásokra - úgymint meleg, hideg, nedvesség, érintés, mozgás, nyugalom stb. - javul, vagy rosszabbodik?
4. Felfedezhetó'k-e vezető tünetek: pl. félelem, nagyfokú nyugtalanság, gyötrő szomjúság, magas testhőmérséklet, és kemény pulzus, mint az Aconitum napellus esetében; félelem valamennyi panasz akut jellegű és periodikus; sok szomj, mint az Arsenicum albumnál stb.?
5. Van-e a jelen panaszokon kívül olyan hajlama a betegnek, mint pl. migrén, garathurut, gyomorpanaszok, spasztikus vagy atóniás székrekedés cikluszavarok stb., mely mindenkori jellegével beleillik a gyógyszerképbe?
Éppen ezek a párhuzamok növelik meg különösen az adott szer hasonlósági értékét a betegségre nézve.

A homeopátiás gyógyszerek adagolása

A gyógyszerek adagolása egyedi szempontok szerint történik, azt a betegségkép súlyossága, valamint a beteg alkati sajátosságai is meghatározzák. Általánosságban a következő irányelveket érdemes követni.

Felnőttek számára:

• Monokomponensű gyógyszerek szedése esetén

Alacsony potenciák (D10-es, ill. C10-es hígításokig) szedése akut panaszok fellépésekor fél óránként 5-10 globuli (golyócska) a javulás beindulásáig, de legfeljebb 12x naponta. Ezt követően naponta 3x5-10 globuli. Krónikus betegség esetén naponta 1 -3x5-10 globuli.

Közepes potenciák (D12, C12, ill. D15, C15-ÖS hígítások) adagolása naponta 1-2x 5-10 globuli.

Magas potenciák (D30-as, ill. C30-as hígításoktól) egyszeri adagja 5-10 globuli. Akut esetben szükség szerint ismételendő. Krónikus betegség esetén a gyógyszer nagyobb időintervallumokban (akár több hét vagy hónapmúlva) ismételendő, esetlegesen a potencia változtatásával.

• Komplex szerek alkalmazása esetén

A komplex gyógyszerek adagolási módja a gyógyszerhez mellékelt alkalmazási tájékoztatóban olvasható.

Gyermekek számára:

• csecsemők 1 éves korukig a felnőtt adag egyharmadát,

• kisgyermekek 6 éves korukig a felnőtt dózis felét,

• 6-12 éves közötti gyermekek a felnőtt adag kétharmadát kapják.

Gyermekek számára a golyócskák porrá törve vagy kevés vízben feloldva beadhatók.

A homeopátiás szerek gyógyreakciójaként ún. elsődleges rosszabbodás lép het fel. Ez azt jelenti, hogy a tünetek felerősödhetnek, a betegségi állapot ál menetileg súlyosbodhat a terápia kezdetén. Ez fontos jelzése annak, hogy, a megfelelő gyógyszer került kiválasztásra. Ilyenkor tanácsos a gyógyszer szedését a tünetek lecsengéséig megszakítani, majd a kezelés csökkentett adagban folytatható tovább. Akut panaszok esetén perceken-órákon belül kialakulhat és nagyon gyorsan lezajlik a pozitív reakció, ezért annak gyakorlati jelentősége elhanyagolható. Krónikus gyógyulási esetekben a jelenség gyakoribbnak tekinthető, ilyenkor egyébként is tartós terápiára kell berendezkedni. Lehetőség szerint minden esetben tanácsos a panaszok súlyosbodása esetén orvossal konzultálni!

A homeopátiás szerek valódi gyógyszerek, ezért gyermekek elől elzárva taitandók, hűvös helyen (de nem hűtőszekrényben), fénytől védve tárolandók.

A golyócskákat általában étkezés előtt fél órával kell elszopogatni, a hatóanyag a szájüreg nyálkahártyájáról szívódik fel.
A homeopátiás szerek adagolásával egy időben (± fél óra) mellőzni kell az élvezeti szerek (babkávé, dohányzás, cola) használatát, hasonlóképpen kerülni kell minden olyan anyag külsőleges és belsőleges alkalmazását, amelyek illóolajat vagy más erős illatú komponenst (kámfor, mentől, mentaolaj fokhagyma ill. fokhagymaolaj stb.) tartalmaznak, pl. mentolos fogkrém és szájvíz. Az ajánlott adagok önkényes emelésének nincs értelme! Nem várt mellékhatások jelentkezéséről ugyan nem kell félni, a gyógyulás ideje azonban nem lesz rövidebb. (A hatékonyság nem annyira a dózis nagyságától hanem inkább a dózis ismétlésének gyakoriságáról függ). Nem szabad a homeopátiás szereket direkt napfény,- magas hő vagy röntgensugár (repülőtéri csomagellenőrzés!) hatásának kitenni, mikrohullámú sütő, televízió, számítógép, rádiótelefon közelébe vagy hűtőszekrénybe helyezni. E szabályok betartásával a készítmények hatásukat hosszú ideig megőrzik.

Homeopátiás házigyógyszertár
(Javaslat)

Allium cepa D4
Apis mellifica D4
Arnica montana D4
Arsenicum album D6
Belladonna D4
Calcium phosphoricum D12
Cantharis D12
Causticum D6
Echinacea D4
Eupatorium D4
Ferrum phosphoricum D12
Hepar sulphuris D12
Lachesis D12
Magnesium phosphoricum D12
Mercurius solubilis D12
Nux Vomica D4
Pulsatilla D4
Rhus toxicodendron D6
Thuja D4
Veratrum album D12