SCHÜSSLER SÓK
Ugrás a termékekhez >>
A biokémiai sók története
Az 1873-as évben jelentette meg a német orvos, dr. med. Wilhelm Heinrich Schüssler (ejtsd: süsszler) közleményét az "Allgemeine Homöopathische Zeitung" (Általános Homeopátiás Újság)-ban "Egy egyszerűsített homeopátiás terápia" címmel, melyben kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy számára az "általánosan alkalmazott gyógyszerek nélkülözhetőek", és a továbbiakban csak a tizenkét anorganikus sóval, azaz a "szervezet élettani funkcionális szereivel" kíván gyógyítani. Arra a meggyőződésre jutott, hogy ezekkel a sókkal "a legrövidebb úton elérhetők a kitűzött terápiás célok".
Egy évvel később döntött úgy dr. Schüssler, hogy leegyszerűsített homeopátiás terápiájának alapelemeit a szélesebb szakmai és laikus nyilvánosság elé tárja. A könyvkereskedésekben megjelent egy kiadványa "Leegyszerűsített, a szövettani ismereteken és sejtkórtanon alapuló terápia" címmel. A címben szereplő kifejezések teljesen másként csengenek mint a korábban leírtak, azok már nem tartalmaznak hivatkozást a homeopátiás kapcsolatra. Dr. Schüssler a későbbiekben így írt: "Terápiás eljárásom nem homeopátiás természetű, mivel alkalmazása nem a hasonlósági-elven alapul, hanem olyan élettani-biokémiai folyamatok befolyásolásán keresztül, melyek az emberi szervezetben maguk is végbemennek." Az élettan (physiologia, görögül physis = természet) az a tudományterület, amely az élő szervezetekben lezajlódó kémiai-élettani folyamatokkal foglalkozik. Az élettani kémia, a biokémia a kémiai folyamatokban résztvevő anyagokkal és azok élettani hatásaival foglalkozik. Dr. Schüssler terápiás rendszerét a későbbiekben biokémiai módszernek tekintette.
Dr. Schüssler életéről röviden
Dr. med. Wilhelm Heinrich Schüßler 1821. augusztus 21-én született Zwischenahn-ban, Oldenburg északnémet helység mellett és 1898. március 30-án halt meg agyvérzésben Oldenburgban. Fiatal koráról a szerény körülményeken kívül nem sok ismeretes. Megélhetését már fiatalon nagyobbrészt idegen nyelvek tanításával biztosította. Annak ellenére, hogy nem volt lehetősége rendszeres tanulmányokat iskolai körülmények között folytatni, mégis kiváló nyelvismeretre tett szert az antik- és az élő nyelveket illetően. Egyik idősebb fivére anyagi segítségével váltak lehetővé orvosi tanulmányai és már egészen korán érdeklődéssel fordult a homeopátia felé. Már harminc éves, amikor elkezdi - érettségi nélkül -és folytatja orvosi tanulmányait a párizsi, a berlini és a giesseni egyetemeken, majd két és fél éves stúdiumok után átveheti diplomáját, majd néhány további szemeszter következett még Prágában. Mielőtt dr. Schüssler államvizsgáján diplomamunkáját sikeresen megvédte, még az érettségi bizottság előtt is helyt kellett állnia, mely az Oldenburgi Gimnáziumban történt, ahol a mai viszonyok között teljesen kuriózumnak számító szavakkal gratuláltak a frissen érettségizettnek: "Doktor Úr, kiváló eredménnyel zárta az érettségi vizsgáit!". Elgondolkodtató, hogy mennyire nem szokványos életút!
A homeopátiától a biokémiáig vezető út
Általános orvosi diplomáját 1857-ben, harminchat évesen vette át dr. Schüssler és Oldenburgban, Észak-Németországban kezdett el praktizálni. Sikeres gyógyító tevékenységének kezdeti időszakában teljesen homeopátiás módon kezelte betegeit. Ebben az időszakban, sok tudományos közlemény megjelentetésén keresztül, sokat tett a homeopátia elfogadtatása érdekében. Később kritikai hangok is megjelentek nála és egy olyan ember mint ő, aki - egy állandóan kereső, saját ötleteitől vezérelt ember - arra törekedett, hogy egy "élesen körülhatárolható terápiát találjon", amely a homeopátia óriási gyógyszerkincsével szemben kevés gyógyszerkészítménnyel is eléri a kívánatos terápiás eredményességet. Évek alatt szerzett gyakorlati tudása és kísérletezései találkoztak az orvostudomány akkori új eredményeivel az élettani ismeretek és a biokémiai összefüggések erősödő felismerésének terén. Mindezek mind segítették őt az egészség és betegség összefüggéseinek mélyebb megértésében.
Ásványi anyagok az élő szervezetben
Az akkor új felismerésnek számító ásványi anyagok (anorganikus sók) élettani fontosságáról és szerepéről a holland származású fiziológus, Jacob Moleschott (1822 - 1893) értekezett először 1852-ben az "Az élet körforgása" című művében. Ebben olvasható többek között a következő gondolat is: "A szervek felépülése és életképessége az anorganikus összetevők szükséges mennyiségét feltételezi."
Szervetlen (anorganikus) sók
Az anorganikus sók, mint például a konyhasó, az ezüst-nitrát, a keserűsó szenet nem tartalmazó kémiai kötéseket tartalmaznak, míg az organikus (szerves) sók értelem szerint szénkötéseket is tartalmaznak, mint például a répa- vagy nádcukor, a benzol, vagy az etil-alkohol. Korábban sokáig az a nézet uralkodott, hogy az ilyen szerves anyagok csak az élő szervezetben keletkezhetnek. Ez azonban nem állja meg a helyét, mint ahogy ez a későbbiekben kiderült. A szervetlen és a szerves sók közötti különbségtételt azonban didaktikai okokból továbbra is megtartották.
A Virchow-féle sejtkórtan
Dr. Schüsler munkásságát erősen befolyásolta prof. dr. Rudolf Virchow (1821 - 1902) a sejtkórtan atyjának tudományos áttörést eredményező megállapítása, miszerint minden életfolyamat, a patológiai folyamatok is a szövetekhez kötötten, a "sejtállamban" játszódnak le, amely nézet a mai napig meghatározó az orvostudományban. " A betegség lényege a sejtek megbetegedése" - mondta többek között dr. Virchow és 1872-ben megjelentette "Sejtkórtan" című művének 4. kiadását, amely dr. Schüsslert arra a felismerésre késztette, hogy távolodjon el a homeopátiától és új terápiás rendszerét életre keltve tevékenykedjen. Schüssler egyetértett Virchow-val abban, hogy minden életfolyamat alapvető oka, illetve minden szervekben és szövetekben bekövetkezett elváltozás oka a sejtek ingerelhetőségében keresendő, és ezzel a betegségek keletkezése és lényege valójában a sejtek élettani vagy patológiai működésére vezethető vissza.
A biokémiai terápia
A felismerés, hogy a sejtek normális tevékenysége az anorganikus sók megfelelő mennyiségétől függ, Schüssler számára következetes lépést jelentett biokémiai terápiájának további kibővítésére. Az eltéréseket a szervetlen sókat, illetve a tápsókat illetően, különös tekintettel azok hiányára, jelölte meg a betegségek alapvető okaiként. A terápia ennek megfelelően számára azt jelentette, hogy a betegségi folyamatokban az anorganikus anyagok hiányát gyógyszeres úton kell kiegyenlíteni. Itt nem egyszerűen egy szubsztitúciós (helyettesítési) terápián belül a "hiányzó a hiányzó által pótlódik" elvre kell gondolni, hanem sokkal inkább egy olyan ingerterápiára, amely során a megfelelő információ sejtekhez juttatásával a sejtek olyan állapotba juthatnak, hogy a számukra életfontosságú anorganikus sók táplálékból felvett mennyisége ismét növekedhessen "a belső konzisztencia fenntartása érdekében". A Virchow-féle sejtkórtan mellé helyezhető Schüssler sejtterápiája. Manapság Schüssler dr. elképzelései gond nélkül bizonyíthatóak. Az anorganikus sók anyagcsere-funkciói, a nyomelemek élettani szerepe és a kiegyenlített táplálkozás fontossága ma már mindenki előtt közismert.
Neves elődök: Hippokratész és Paracelsus
A biológiai vagy biokémiai terápia alapjai messze, az orvostudomány korábbi fejlődési szakaszaiban is megtalálhatók, például Hippokratésznél (I.e. V.-IV. század), illetve az orvosi gondolkodás középkori nagysága, Paracelsus (valódi nevén Theophilus Bombastus von Hohenheim, 1493 - 1541) műveiben is.
A biokémia, mint a természettudomány része
A Schüssler-i alapok a természettudományok korában a biológia, az orvostudomány, az élettan és nem utolsósorban a szervetlen és szerves kémia felfedezései révén jelentősen kibővültek. Mindezek alkotóelemei a modern biokémiának, mint átfogó tudományos diszciplinának az élet törvényszerűségeit illetően, miáltal minden külsődleges életjelenség, mint ahogy minden betegségi megnyilvánulás, továbbá a szellemi teljesítőképesség és a lelki folyamatok részben a sejtekben és azok környezetében végbemenő speciális kémiai kölcsönhatásoknak tekinthetők. Az ásványi sók, melyekről ez a kiadvány is szól, a biokémiai folyamatokban különösen fontos szerepet töltenek be.
Ha ma klinikai biokémiáról beszélünk, akkor annak - dr. Schüssler véleményével teljesen egyezően - az a feladata, hogy az életfolyamatok megzavart kémiai működéseit ismét helyreállítsa. Ebből a gondolatiságból származik, hogy dr. Schüssler új terápiás rendszerét az általa kialakított kereteken belül biokémiának nevezte el. A mai biokémia fogalomköre magába foglalja a biológiai kémia, az élettani kémia vagy a kémiai élettan fogalomrendszerét is és lényegesen többet jelent, mint ahogy azt dr. Schüssler valaha gondolta volna.
A Schüssler-féle biokémia évszázados múltja
Az idők során változó tudományos megismerés nem változtatott terápiás rendszere érvényességén, melyet mintegy 130 év óta sokan megtapasztalhattak. A Schüssler-féle terápia gyakorlatilag az alapító gyógyító munkásságát tükrözi mind a mai napig, abból semmit sem kellett elhagyni vagy lényegesen megváltoztatni, sőt ezzel éppen ellentétesen dr. Schüssler számos olyan terápiás összefüggésre rámutatott, melyek érvényességének bizonyíthatósága csak sokkal később vált lehetségessé.
Természetes és biztonságos terápia
Dr. Schüsslernek és későbbi követőinek sikerült bebizonyítania, hogy a biokémiai sók alkalmazása széles körű terápiás lehetőségeket jelent. Könnyen megismerhető és elsajátítható, rizikómentes megoldást kínáló, az egész emberre irányuló és "természetes" terápia a szó legszorosabb értelmében. A biokémiai terápia alkalmazhatóságának határai ott találhatók, ahol az orvostudomány újabb és újabb felfedezéseket tett a táplálkozás-tudomány, a kemoterápia, a hormonterápia, a fizikoterápia, a sebészet és más tudományterületeken, melyeket egy terapeuta sem hagyhat figyelmen kívül.
A tizenkét funkciószer
Az akkori idők megismerési szintje alapján dr. Schüssler 12, a vérben és a szövetekben előforduló ásványi sót állított terápiás rendszere középpontjába. Ezeket az ásványi sókat funkcionális (élettani működéseket befolyásoló) szereknek nevezte el, mert ezek mindegyike a szervek és szövetek meghatározott működéseit képesek befolyásolni.
A funkcionális szerek a következők:
A későbbiek során Schüssler a tizenkettedik sót, a kálcium-szulfátot elhagyta a terápiás rendszeréből, így tulajdonképpen terápiája tizenegy só alkalmazásával működött tovább. Követői azonban ezt a sót újra felvették az alkalmazandó készítmények körébe és ma a biokémiai szerek ismét megbecsült tagja.
A biokémiai készítmények előállítása
Habár dr. Schüssler terápiás rendszere kifejlesztésekor egyre inkább eltávolodott a hasonlósági-elv alkalmazásától és ezáltal a homeopátiától, mégis a gyógyszer-előállítási módszereket illetően a homeopátiás gyógyszerészeti eljárásokat alkalmazta, melyeket sokéves tapasztalatának köszönhetően jól ismert. Közös mégis a biokémiai terápia és a homeopátia között, hogy mindkettő specifikus ingerterápiának tekinthető és a szervezet öngyógyító képességének fokozása révén állítja helyre az egészséget. Ezt a terápiás célt azonban csak igen kis dózisokkal és a legalaposabb gyógyszerfeldolgozással lehet elérni, melynek révén a felhasznált sók koncentrációja az emberi vérben és szövetekben előforduló mennyiségekhez válik hasonlatossá.
A Schüssler-féle funkcionális szereket és a kiegészítő szereket tejcukorban dörzsölik el, a homeopátiás gyógyszerkönyvekben foglaltaknak megfelelően potenciálják és tablettázzák. Ezzel az eljárással biztosított, hogy a hatóanyagok nagyfokú feltárása mellett az egyes összetevők intenzív reakciókészsége figyelhető meg. A biokémiai szerek így mintegy molekuláris méretűek és ebben a formájukban, mint ionok* a sejtmembránokon képesek áthaladni. *Egy molekula (latinul moles = tömeg, anyag) egy anyag legkisebb anyagi egysége, amely különböző atomokból épül fel, mint pl. a Natrium chloratum (konyhasó) nátrium és klór atomokból. Az ionok elektromosan pozitív vagy negatív töltéssel rendelkező atomok. Példánkban a konyhasóban a nátrium pozitív, míg a klór negatív töltéssel rendelkezik. Ebben a formában - ionokként - képesek a sejtek azok felvételére.
A molekulák anyagtranszportjának zavarai, melyek a beteg sejtekre jellemzőnek mondhatók, a Schüssler-sók alkalmazásakor helyreállíthatók és általa a gátolt anyagcsere-folyamatok a sejt és a sejten kívüli tér között normalizálódnak. Így a sejtek képesek biológiai-biokémiai értelemben regenerálódni. A biokémiai szerek a sejtek normális működésében fontos szerepet játszó ioncsere helyreállításán keresztül működnek.
Előállítási szempontból lényeges körülmény, hogy nincs különbség a meg felelő monokom-ponensű gyógyszerkészítmény tabletta formájának és az adott Schüssler-só előállítása között, utóbbiak gyártási előirata is a HAB (Homöopathisches Arzneibuch, Német Homeopátiás Gyógyszerkönyv) szerint a tablettákra vonatkozó Vorschrift 9 (kilences előirat), valamint a dörzsölményekre vonatkozó Vorschrift 6 - 7 (hatos vagy hetes előirat) szerint történik. Az originális Schüssler-sókat a csomagoláson kék címkével látják el, melyen szerepel a homeopátiás gyógyszerkészítmény felirat, mivel jogi értelemben az Európai Unió irányelvei szerint minden olyan készítmény, amelyet potenciálással állítanak elő, homeopátiásnak tekintendő, továbbá feltüntetik a csomagoláson azt is, hogy Dr. Schüssler terápiás rendszeréhez tartozó készítményről van szó.
A biokémiai szerek potenciái
A funkcionális szerek 0,25 grammos tablettaként D3, D6 és D12 potenciákban érhetők el. A kiegészítő szerek D6 és D12 hígításokban kaphatók. A decimális (tízes) hígítási skálán az alábbi hígítási arányok adódnak: 1:1.000 (D3), 1:1.000.000 (D6), 1.000.000.000.000 (D12). Mindez azt jelenti, hogy pl. a D6-os potencia esetén 1 ásványi só molekula jut minden egymillió tejcukor molekulára, a D12-es hígítás esetén 1 billió tejcukor molekulára jut egy hatóanyag molekula. A biokémiai kenőcsök az ásványi hatóanyagokat a 6. decimális (D6-os) potenciában tartalmazzák.
Mi a decimális potencia?
A decimális potencia elnevezés a homeopátiából származik és számtanilag kifejezi az anyag koncentrációját. A gyógyszerkészítés során 1 rész gyógyanyagot 9 rész tejcukorral dörzsölik el szigorúan meghatározott időtartamban (egy órán keresztül minden egyes hígítási lépcső esetén) és az eredmény az első lépcsőben (D1-es potencia) 10 % -os anyagkoncentráció. Ha ezt a koncentrációjú anyagot tovább dörzsöljük, akkor az 1 % -os koncentrációhoz (D2) jutunk. Innen tovább a D3 következik (1:1.000 = 0,1 %), D4 (1:10.000 = 0,01 %), D5 (1:100.000 = 0,001 %), míg a D6-os hígítás 1:1.000.000 aránypárt és 0,0001 % -os koncentrációt jelent és ez így folytatódhat egészen a D12-es potenciáig. Minden egyes alkalommal a következő hígítási fok az előző 1:10 arányú hígításával jön létre (latinul decem = tíz), ezért hívják az eljárást decimális, azaz tízes arányú hígításnak. A sajátos gyógyszer-előállítás során azonban nem egyszerűen koncentráció-különbség alakul ki, hanem a biológiai hatáserősségben és ezáltal a hatékonyságban jelentős különbségekkel lehet számolni.
Tradíció és minőség a gyógyszer-előállításban
A biokémiai szerek tradicionális előállítója a több mint száz éves gyártói tapasztalattal rendelkező Deutsche Homöopathie-Union (DHU), Karlsruhe, Németország. A DHU készítményei kiváló minőségükről híresek, megbízhatóan hatékonyak és biztonságosan alkalmazhatók.
DHU készítmények elérhetősége
A Schüßler-sók (funkciószerek) Magyarországon vény nélkül elérhetők a gyógyszertárakban 20 grammos (80 db tabletta) kiszerelésben. A gyógyszer neve (pl. Kalium phosphoricum) mellett jelezni kell a potenciát (D3, D6 vagy D12) és a gyártó nevét (DHU) és a kiszerelését (20 g), valamint hangsúlyozni kell, hogy biokémiai sót, vagyis Schüssler-készítményt kérünk.
Ugrás a termékekhez >>
A biokémiai sók története
Az 1873-as évben jelentette meg a német orvos, dr. med. Wilhelm Heinrich Schüssler (ejtsd: süsszler) közleményét az "Allgemeine Homöopathische Zeitung" (Általános Homeopátiás Újság)-ban "Egy egyszerűsített homeopátiás terápia" címmel, melyben kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy számára az "általánosan alkalmazott gyógyszerek nélkülözhetőek", és a továbbiakban csak a tizenkét anorganikus sóval, azaz a "szervezet élettani funkcionális szereivel" kíván gyógyítani. Arra a meggyőződésre jutott, hogy ezekkel a sókkal "a legrövidebb úton elérhetők a kitűzött terápiás célok".
Egy évvel később döntött úgy dr. Schüssler, hogy leegyszerűsített homeopátiás terápiájának alapelemeit a szélesebb szakmai és laikus nyilvánosság elé tárja. A könyvkereskedésekben megjelent egy kiadványa "Leegyszerűsített, a szövettani ismereteken és sejtkórtanon alapuló terápia" címmel. A címben szereplő kifejezések teljesen másként csengenek mint a korábban leírtak, azok már nem tartalmaznak hivatkozást a homeopátiás kapcsolatra. Dr. Schüssler a későbbiekben így írt: "Terápiás eljárásom nem homeopátiás természetű, mivel alkalmazása nem a hasonlósági-elven alapul, hanem olyan élettani-biokémiai folyamatok befolyásolásán keresztül, melyek az emberi szervezetben maguk is végbemennek." Az élettan (physiologia, görögül physis = természet) az a tudományterület, amely az élő szervezetekben lezajlódó kémiai-élettani folyamatokkal foglalkozik. Az élettani kémia, a biokémia a kémiai folyamatokban résztvevő anyagokkal és azok élettani hatásaival foglalkozik. Dr. Schüssler terápiás rendszerét a későbbiekben biokémiai módszernek tekintette.
Dr. Schüssler életéről röviden
Dr. med. Wilhelm Heinrich Schüßler 1821. augusztus 21-én született Zwischenahn-ban, Oldenburg északnémet helység mellett és 1898. március 30-án halt meg agyvérzésben Oldenburgban. Fiatal koráról a szerény körülményeken kívül nem sok ismeretes. Megélhetését már fiatalon nagyobbrészt idegen nyelvek tanításával biztosította. Annak ellenére, hogy nem volt lehetősége rendszeres tanulmányokat iskolai körülmények között folytatni, mégis kiváló nyelvismeretre tett szert az antik- és az élő nyelveket illetően. Egyik idősebb fivére anyagi segítségével váltak lehetővé orvosi tanulmányai és már egészen korán érdeklődéssel fordult a homeopátia felé. Már harminc éves, amikor elkezdi - érettségi nélkül -és folytatja orvosi tanulmányait a párizsi, a berlini és a giesseni egyetemeken, majd két és fél éves stúdiumok után átveheti diplomáját, majd néhány további szemeszter következett még Prágában. Mielőtt dr. Schüssler államvizsgáján diplomamunkáját sikeresen megvédte, még az érettségi bizottság előtt is helyt kellett állnia, mely az Oldenburgi Gimnáziumban történt, ahol a mai viszonyok között teljesen kuriózumnak számító szavakkal gratuláltak a frissen érettségizettnek: "Doktor Úr, kiváló eredménnyel zárta az érettségi vizsgáit!". Elgondolkodtató, hogy mennyire nem szokványos életút!
A homeopátiától a biokémiáig vezető út
Általános orvosi diplomáját 1857-ben, harminchat évesen vette át dr. Schüssler és Oldenburgban, Észak-Németországban kezdett el praktizálni. Sikeres gyógyító tevékenységének kezdeti időszakában teljesen homeopátiás módon kezelte betegeit. Ebben az időszakban, sok tudományos közlemény megjelentetésén keresztül, sokat tett a homeopátia elfogadtatása érdekében. Később kritikai hangok is megjelentek nála és egy olyan ember mint ő, aki - egy állandóan kereső, saját ötleteitől vezérelt ember - arra törekedett, hogy egy "élesen körülhatárolható terápiát találjon", amely a homeopátia óriási gyógyszerkincsével szemben kevés gyógyszerkészítménnyel is eléri a kívánatos terápiás eredményességet. Évek alatt szerzett gyakorlati tudása és kísérletezései találkoztak az orvostudomány akkori új eredményeivel az élettani ismeretek és a biokémiai összefüggések erősödő felismerésének terén. Mindezek mind segítették őt az egészség és betegség összefüggéseinek mélyebb megértésében.
Ásványi anyagok az élő szervezetben
Az akkor új felismerésnek számító ásványi anyagok (anorganikus sók) élettani fontosságáról és szerepéről a holland származású fiziológus, Jacob Moleschott (1822 - 1893) értekezett először 1852-ben az "Az élet körforgása" című művében. Ebben olvasható többek között a következő gondolat is: "A szervek felépülése és életképessége az anorganikus összetevők szükséges mennyiségét feltételezi."
Szervetlen (anorganikus) sók
Az anorganikus sók, mint például a konyhasó, az ezüst-nitrát, a keserűsó szenet nem tartalmazó kémiai kötéseket tartalmaznak, míg az organikus (szerves) sók értelem szerint szénkötéseket is tartalmaznak, mint például a répa- vagy nádcukor, a benzol, vagy az etil-alkohol. Korábban sokáig az a nézet uralkodott, hogy az ilyen szerves anyagok csak az élő szervezetben keletkezhetnek. Ez azonban nem állja meg a helyét, mint ahogy ez a későbbiekben kiderült. A szervetlen és a szerves sók közötti különbségtételt azonban didaktikai okokból továbbra is megtartották.
A Virchow-féle sejtkórtan
Dr. Schüsler munkásságát erősen befolyásolta prof. dr. Rudolf Virchow (1821 - 1902) a sejtkórtan atyjának tudományos áttörést eredményező megállapítása, miszerint minden életfolyamat, a patológiai folyamatok is a szövetekhez kötötten, a "sejtállamban" játszódnak le, amely nézet a mai napig meghatározó az orvostudományban. " A betegség lényege a sejtek megbetegedése" - mondta többek között dr. Virchow és 1872-ben megjelentette "Sejtkórtan" című művének 4. kiadását, amely dr. Schüsslert arra a felismerésre késztette, hogy távolodjon el a homeopátiától és új terápiás rendszerét életre keltve tevékenykedjen. Schüssler egyetértett Virchow-val abban, hogy minden életfolyamat alapvető oka, illetve minden szervekben és szövetekben bekövetkezett elváltozás oka a sejtek ingerelhetőségében keresendő, és ezzel a betegségek keletkezése és lényege valójában a sejtek élettani vagy patológiai működésére vezethető vissza.
A biokémiai terápia
A felismerés, hogy a sejtek normális tevékenysége az anorganikus sók megfelelő mennyiségétől függ, Schüssler számára következetes lépést jelentett biokémiai terápiájának további kibővítésére. Az eltéréseket a szervetlen sókat, illetve a tápsókat illetően, különös tekintettel azok hiányára, jelölte meg a betegségek alapvető okaiként. A terápia ennek megfelelően számára azt jelentette, hogy a betegségi folyamatokban az anorganikus anyagok hiányát gyógyszeres úton kell kiegyenlíteni. Itt nem egyszerűen egy szubsztitúciós (helyettesítési) terápián belül a "hiányzó a hiányzó által pótlódik" elvre kell gondolni, hanem sokkal inkább egy olyan ingerterápiára, amely során a megfelelő információ sejtekhez juttatásával a sejtek olyan állapotba juthatnak, hogy a számukra életfontosságú anorganikus sók táplálékból felvett mennyisége ismét növekedhessen "a belső konzisztencia fenntartása érdekében". A Virchow-féle sejtkórtan mellé helyezhető Schüssler sejtterápiája. Manapság Schüssler dr. elképzelései gond nélkül bizonyíthatóak. Az anorganikus sók anyagcsere-funkciói, a nyomelemek élettani szerepe és a kiegyenlített táplálkozás fontossága ma már mindenki előtt közismert.
Neves elődök: Hippokratész és Paracelsus
A biológiai vagy biokémiai terápia alapjai messze, az orvostudomány korábbi fejlődési szakaszaiban is megtalálhatók, például Hippokratésznél (I.e. V.-IV. század), illetve az orvosi gondolkodás középkori nagysága, Paracelsus (valódi nevén Theophilus Bombastus von Hohenheim, 1493 - 1541) műveiben is.
A biokémia, mint a természettudomány része
A Schüssler-i alapok a természettudományok korában a biológia, az orvostudomány, az élettan és nem utolsósorban a szervetlen és szerves kémia felfedezései révén jelentősen kibővültek. Mindezek alkotóelemei a modern biokémiának, mint átfogó tudományos diszciplinának az élet törvényszerűségeit illetően, miáltal minden külsődleges életjelenség, mint ahogy minden betegségi megnyilvánulás, továbbá a szellemi teljesítőképesség és a lelki folyamatok részben a sejtekben és azok környezetében végbemenő speciális kémiai kölcsönhatásoknak tekinthetők. Az ásványi sók, melyekről ez a kiadvány is szól, a biokémiai folyamatokban különösen fontos szerepet töltenek be.
Ha ma klinikai biokémiáról beszélünk, akkor annak - dr. Schüssler véleményével teljesen egyezően - az a feladata, hogy az életfolyamatok megzavart kémiai működéseit ismét helyreállítsa. Ebből a gondolatiságból származik, hogy dr. Schüssler új terápiás rendszerét az általa kialakított kereteken belül biokémiának nevezte el. A mai biokémia fogalomköre magába foglalja a biológiai kémia, az élettani kémia vagy a kémiai élettan fogalomrendszerét is és lényegesen többet jelent, mint ahogy azt dr. Schüssler valaha gondolta volna.
A Schüssler-féle biokémia évszázados múltja
Az idők során változó tudományos megismerés nem változtatott terápiás rendszere érvényességén, melyet mintegy 130 év óta sokan megtapasztalhattak. A Schüssler-féle terápia gyakorlatilag az alapító gyógyító munkásságát tükrözi mind a mai napig, abból semmit sem kellett elhagyni vagy lényegesen megváltoztatni, sőt ezzel éppen ellentétesen dr. Schüssler számos olyan terápiás összefüggésre rámutatott, melyek érvényességének bizonyíthatósága csak sokkal később vált lehetségessé.
Természetes és biztonságos terápia
Dr. Schüsslernek és későbbi követőinek sikerült bebizonyítania, hogy a biokémiai sók alkalmazása széles körű terápiás lehetőségeket jelent. Könnyen megismerhető és elsajátítható, rizikómentes megoldást kínáló, az egész emberre irányuló és "természetes" terápia a szó legszorosabb értelmében. A biokémiai terápia alkalmazhatóságának határai ott találhatók, ahol az orvostudomány újabb és újabb felfedezéseket tett a táplálkozás-tudomány, a kemoterápia, a hormonterápia, a fizikoterápia, a sebészet és más tudományterületeken, melyeket egy terapeuta sem hagyhat figyelmen kívül.
A tizenkét funkciószer
Az akkori idők megismerési szintje alapján dr. Schüssler 12, a vérben és a szövetekben előforduló ásványi sót állított terápiás rendszere középpontjába. Ezeket az ásványi sókat funkcionális (élettani működéseket befolyásoló) szereknek nevezte el, mert ezek mindegyike a szervek és szövetek meghatározott működéseit képesek befolyásolni.
A funkcionális szerek a következők:
- Calcium fluoratum
(folypát - kalcium-fluorid - CaF2) - Calcium phosphoricum
(foszforsavas mész - kalcium-foszfát - CaHPO4 x 2H2O) - Ferrum phosphoricum
(vas-foszfát - FePO4 x 4 H2O) - Kalium chloratum
(kálium-klorid - KCl) - Kalium phosphoricum
(kálium-foszfát - KH2PO4) - Kalium sulphuricum
(kálium-szulfát - K2SO4) - Magnesium phosphoricum
(magnézium-foszfát - MgHPO4 x 3H2O) - Natrium chloratum
(nátrium-klorid - konyhasó - NaCl) - Natrium phosphoricum
(nátrium-foszfát - Na2HPO4 x 12H2O) - Natrium sulphuricum
(nátrium-szulfát - Glauber-só - Na2SO4) - Silicea
(kvarc - kovasav - SiO2 x H2O) - Calcium sulphuricum
(kalcium-szulfát - gipsz - CaSO4 x 2H2O)
A későbbiek során Schüssler a tizenkettedik sót, a kálcium-szulfátot elhagyta a terápiás rendszeréből, így tulajdonképpen terápiája tizenegy só alkalmazásával működött tovább. Követői azonban ezt a sót újra felvették az alkalmazandó készítmények körébe és ma a biokémiai szerek ismét megbecsült tagja.
A biokémiai készítmények előállítása
Habár dr. Schüssler terápiás rendszere kifejlesztésekor egyre inkább eltávolodott a hasonlósági-elv alkalmazásától és ezáltal a homeopátiától, mégis a gyógyszer-előállítási módszereket illetően a homeopátiás gyógyszerészeti eljárásokat alkalmazta, melyeket sokéves tapasztalatának köszönhetően jól ismert. Közös mégis a biokémiai terápia és a homeopátia között, hogy mindkettő specifikus ingerterápiának tekinthető és a szervezet öngyógyító képességének fokozása révén állítja helyre az egészséget. Ezt a terápiás célt azonban csak igen kis dózisokkal és a legalaposabb gyógyszerfeldolgozással lehet elérni, melynek révén a felhasznált sók koncentrációja az emberi vérben és szövetekben előforduló mennyiségekhez válik hasonlatossá.
A Schüssler-féle funkcionális szereket és a kiegészítő szereket tejcukorban dörzsölik el, a homeopátiás gyógyszerkönyvekben foglaltaknak megfelelően potenciálják és tablettázzák. Ezzel az eljárással biztosított, hogy a hatóanyagok nagyfokú feltárása mellett az egyes összetevők intenzív reakciókészsége figyelhető meg. A biokémiai szerek így mintegy molekuláris méretűek és ebben a formájukban, mint ionok* a sejtmembránokon képesek áthaladni. *Egy molekula (latinul moles = tömeg, anyag) egy anyag legkisebb anyagi egysége, amely különböző atomokból épül fel, mint pl. a Natrium chloratum (konyhasó) nátrium és klór atomokból. Az ionok elektromosan pozitív vagy negatív töltéssel rendelkező atomok. Példánkban a konyhasóban a nátrium pozitív, míg a klór negatív töltéssel rendelkezik. Ebben a formában - ionokként - képesek a sejtek azok felvételére.
A molekulák anyagtranszportjának zavarai, melyek a beteg sejtekre jellemzőnek mondhatók, a Schüssler-sók alkalmazásakor helyreállíthatók és általa a gátolt anyagcsere-folyamatok a sejt és a sejten kívüli tér között normalizálódnak. Így a sejtek képesek biológiai-biokémiai értelemben regenerálódni. A biokémiai szerek a sejtek normális működésében fontos szerepet játszó ioncsere helyreállításán keresztül működnek.
Előállítási szempontból lényeges körülmény, hogy nincs különbség a meg felelő monokom-ponensű gyógyszerkészítmény tabletta formájának és az adott Schüssler-só előállítása között, utóbbiak gyártási előirata is a HAB (Homöopathisches Arzneibuch, Német Homeopátiás Gyógyszerkönyv) szerint a tablettákra vonatkozó Vorschrift 9 (kilences előirat), valamint a dörzsölményekre vonatkozó Vorschrift 6 - 7 (hatos vagy hetes előirat) szerint történik. Az originális Schüssler-sókat a csomagoláson kék címkével látják el, melyen szerepel a homeopátiás gyógyszerkészítmény felirat, mivel jogi értelemben az Európai Unió irányelvei szerint minden olyan készítmény, amelyet potenciálással állítanak elő, homeopátiásnak tekintendő, továbbá feltüntetik a csomagoláson azt is, hogy Dr. Schüssler terápiás rendszeréhez tartozó készítményről van szó.
A biokémiai szerek potenciái
A funkcionális szerek 0,25 grammos tablettaként D3, D6 és D12 potenciákban érhetők el. A kiegészítő szerek D6 és D12 hígításokban kaphatók. A decimális (tízes) hígítási skálán az alábbi hígítási arányok adódnak: 1:1.000 (D3), 1:1.000.000 (D6), 1.000.000.000.000 (D12). Mindez azt jelenti, hogy pl. a D6-os potencia esetén 1 ásványi só molekula jut minden egymillió tejcukor molekulára, a D12-es hígítás esetén 1 billió tejcukor molekulára jut egy hatóanyag molekula. A biokémiai kenőcsök az ásványi hatóanyagokat a 6. decimális (D6-os) potenciában tartalmazzák.
Mi a decimális potencia?
A decimális potencia elnevezés a homeopátiából származik és számtanilag kifejezi az anyag koncentrációját. A gyógyszerkészítés során 1 rész gyógyanyagot 9 rész tejcukorral dörzsölik el szigorúan meghatározott időtartamban (egy órán keresztül minden egyes hígítási lépcső esetén) és az eredmény az első lépcsőben (D1-es potencia) 10 % -os anyagkoncentráció. Ha ezt a koncentrációjú anyagot tovább dörzsöljük, akkor az 1 % -os koncentrációhoz (D2) jutunk. Innen tovább a D3 következik (1:1.000 = 0,1 %), D4 (1:10.000 = 0,01 %), D5 (1:100.000 = 0,001 %), míg a D6-os hígítás 1:1.000.000 aránypárt és 0,0001 % -os koncentrációt jelent és ez így folytatódhat egészen a D12-es potenciáig. Minden egyes alkalommal a következő hígítási fok az előző 1:10 arányú hígításával jön létre (latinul decem = tíz), ezért hívják az eljárást decimális, azaz tízes arányú hígításnak. A sajátos gyógyszer-előállítás során azonban nem egyszerűen koncentráció-különbség alakul ki, hanem a biológiai hatáserősségben és ezáltal a hatékonyságban jelentős különbségekkel lehet számolni.
Tradíció és minőség a gyógyszer-előállításban
A biokémiai szerek tradicionális előállítója a több mint száz éves gyártói tapasztalattal rendelkező Deutsche Homöopathie-Union (DHU), Karlsruhe, Németország. A DHU készítményei kiváló minőségükről híresek, megbízhatóan hatékonyak és biztonságosan alkalmazhatók.
DHU készítmények elérhetősége
A Schüßler-sók (funkciószerek) Magyarországon vény nélkül elérhetők a gyógyszertárakban 20 grammos (80 db tabletta) kiszerelésben. A gyógyszer neve (pl. Kalium phosphoricum) mellett jelezni kell a potenciát (D3, D6 vagy D12) és a gyártó nevét (DHU) és a kiszerelését (20 g), valamint hangsúlyozni kell, hogy biokémiai sót, vagyis Schüssler-készítményt kérünk.
Ugrás a termékekhez >>
